Az első teljes egészében színes magyar film Fazekas Mihály Lúdas Matyi című műve alapján készült. A rendezéssel a tapasztaltabb Nádasdy Kálmánt bízták meg, a társrendező Ranódy László, az operatőr Hegyi Barnabás, a zeneszerző Szabó Ferenc, a jelmeztervező Márk Tivadar, a díszlettervező Fülöp Zoltán volt. A forgatókönyvet Szinetár György írta.

A címszerepre először Gábor Miklóst szemelték ki, de aztán túl intellektuálisnak találták és a húszéves Soós Imrét választották helyette. A női főszerepet a tizenkilenc éves Horváth Teri kapta.

Döbrögit Solthy György alakította, a filmben a magyar színjátszás olyan nagyságai tűntek fel, mint Ruttkai Éva, Somlay Artúr, Görbe János, Kiss Manyi, Horváth Teri.

A forgatókönyv százhúsz jelenetet és hatszázhatvankét beállítást tartalmazott, a forgatás helyszíne Alsódabas, Dömsöd, Felsődabas, Gödöllő és Sári volt. Döbrögi kastélyát a ma már Dabashoz tartozó Gyónon, a Halász Móricz kúriában rendezték be, de Döbrögi megveretésekor egy gödöllői óriásplatánfát ölelt át.

A magyar filmgyártás addigi történetében példátlanul nagyszabású alkotásban több mint hatszázan statisztáltak, a forgatás külső helyszíneken, korabeli ruhákkal, korábban nem alkalmazott sminkelési és világítási technikával folyt. A statiszták jelmezeit kölcsönözték vagy a filmgyárban kialakított alkalmi varrodákban gyártották, a legfontosabb szereplőkét az Operaház szabóműhelyében készítették, Matyi ingét – hogy minél hitelesebb legyen – egy helybéli parasztemberről vették le (szó szerint).

A forgatás alatt számos nehézségen kellett úrrá lenni, például a libacsapat csak gazdasszonyának hangjára hallgatott, ezért neki mindvégig ott kellett lennie. A dömsödi református templom előtti térre felépített döbrögi vásáron példátlanul nagy tömeget kellett mozgatni és irányítani, ezért a négy részre osztott területnek egy-egy segédrendezője volt.

A legnagyobb kihívást a viszonylag ismeretlen színes technika jelentette: a napfényben is nagyon erős világítást kellett alkalmazni, az árnyékban pedig szinte korrigálhatatlanul viselkedett a nyersanyag. Döbrögi piros ruhája a vásznon bíbornak tűnt, a nagy erősségű lámpákkal bevilágított vacsorajelenetben a gyertyák elolvadtak a hőtől. A megfelelő színek eléréséhez több ezer szűrőt használtak és a látványt kellett a nyersanyag adottságaihoz alkalmazni.

A bemutató díszelőadást 1950. február 27-én tartották, de ezt megelőzően a magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából Budapestre látogató szovjet küldöttség tagjai már láthatták a filmet.

A Ludas Matyit a következő naptól a magyar főváros tizenkét filmszínházában vetítették.

Az alkotók közül Nádasdy Kálmán és Hegyi Barnabás Kossuth-díjat kapott, Soós Imrét pedig a Karlovy Varyi nemzetközi filmfesztiválon tüntették ki. A nem túl jó minőségű kísérleti nitrofilm színtartósságára a belga Gevaert vállalat csak egy év garanciát vállalt. Nem véletlenül: a negatív már az ötvenes években elvesztette színét és hangját, így amikor 1961-ben fekete-fehérben ismét forgalmazni kezdték, újra kellett szinkronizálni, Ludas Matyi sokáig Csíkos Gábor, Döbrögi pedig Greguss Zoltán hangján szólalt meg. A filmet – a felújítás utáni nézőket is beleértve – több mint ötmillióan látták Magyarországon. A Magyar Nemzeti Filmarchívum 2004-ben mintegy harmincötmillió forintos költséggel, digitális technikával újította fel. Az első egész filmre kiterjedő hazai digitális színrestaurálás során több filmhibát szoftverrel nem is lehetett kijavítani, a munkát manuálisan, kockánként kellett elvégezni, s a hangokat is helyreállították. Az újjászületett alkotás 2010-ben DVD-n is megjelent, s 2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia által összeállított legjobb ötvenhárom magyar film közé.